I am a woman, I am real

Egy újabb bejegyzés, amelyet a csodálatos The Magazine Hotel-ben fotózhattunk. Ismét, az előző postomhoz hasonlóan egy nagyon hangulatos, egyszerű de mégis nagyszerű összképet sikerült létrehoznunk Pálmival. A szettemet a Yamamay őszi-téli kollekciójából viseltem, köztük egy szürke selyem pizsama nadrágot és egy csipkés felsőt. Ezzel a bejegyzéssel egyben a Yamamay “EVERYBODY, for real bodies, for real women” kampányához szerettem volna csatlakozni, melynek fő célja, hogy mi nők, elfogadjuk magunkat úgy, ahogy vagyunk és próbáljuk meg a lehető legjobban érezni magunkat a bőrünkben. Az elmúlt napokban rengeteget gondolkodtam ezen a témán és valószínűleg már nektek is volt rá alkalmatok. Sajnos ez is egy borzasztó nehéz folyamat az életünk során, megfelelni az elvárásoknak, hű és természetesnek maradni önmagunkhoz és jól érezni magunkat a magazinokban látott tökéletes alakú, gyönyörű arcú lányokkal szemben. Jómagam is több nehezebb időszakot jártam meg emiatt, amihez talán az egyik régebbi bejegyzésemet ajánlanám nektek, ha még nem olvastátok volna. Itt találjátok, ahol bővebben mesélek az én történetemről, a tapasztalataimról és arról, hogy mégis hogyan küzdhetünk meg ezzel a problémával. Hogy őszinte legyek, amikor ezeket a fényképeket készítettük nem teljesen voltam biztos benne, hogy majd szívesen osztom meg őket veletek, hiszen még a mai napig sem vagyok annyira magabiztos, ha a testemről van szó. Nem hinném, hogy valaha is tudnék egy fehérnemű márka arca lenni (nem mind ha előttem állna ez a lehetőség, haha), de valahogy mégsem érzem magam teljesen szabadnak, történjen ez akár nyáron a tenger parton fürdőruhában. A félreértések elkerülése érdekében, nem vagyok szégyenlős, ez a két dolog teljesen más. Nyilván itthon is különbözik a helyzet, amikor szemüvegben, smink nélkül, kényelmes ruhában vagyok. Ilyenkor érzem magam a legtermészetesebben, ám amikor egy hasonló fotózásra kerül a sor már másképp viszonyulok a dolgokhoz. Ez koránt sem arról szól, hogy megjátszom magam és mást mutatok, mint aki tényleg vagyok, hanem én is, mint a legtöbbünk még egy hosszas folyamaton megyek keresztül, hogy egyszer majd tényleg magabiztosan állhassak a tükör előtt. Ez a legutóbbi beszámolóm óta már rengeteget javult és a fotózás során ezt a kisebb félelmemet valamennyire sikerült leküzdenem. Pálmi segítségével úgy gondolom, hogy egy csodálatos anyagot sikerült létrehoznunk, ami remélem, hogy nektek is elnyerte a tetszéseteket!

Share:

Hozzászólás